Folytonos hanyagolás.

Magamnak.. eltelt jó sok idő. Nagyon sok mindenem vagyok túl ismét. Pont azon gondolkodtam, hogy néha olyan szívesen mindent és mindenkit hagynék csak magammal törődnék és még ezt az országot is itt hagynám. Nagyon sokszor túl nehéz... de mégis mindig megyek tovább! Erős leszel és fel állsz!! Most jobb. Vissza költöztünk haza. Céget váltottam és targoncás lettem. Nyugodtabb és boldogabb az életem. Ilyenkor azért is írok kevesebbet mert fájdalmamban jobban írok. Így van ez! A legnagyobb fájdalomban születik az ihlet. Talán a nagy költők is mind ezért éltek depresszió -ban.. mindegy most így ahogy boldog vagyok :). Vannak nehéz napok és van amikor sírok és feladom és a szívemből vesztek egy kis darabot de igen az élet nem áll meg míg összeszedem magam nem vár csak megy tovább!

Eltelt fél év

Nem tudom hol kezdjem... (szia)!

 

Ismét elhanyagoltam a blogom. Nehéz időszak volt bőven. Cselekedtem ismét dolgokat amikre nem vagyok büszke. Papa halála után nagyon meg zuhantam(öcsém szokta mondani ne fogjak mindent erre) honnan tudná ő hogy én nekem min kellett keresztül mennem? Párommal sokat veszekedtünk (már amikor hajlandó voltam beszélni ugyan is bezárkóztam magamba és ez sem tűnt fel senkinek) nagyon sokszor elküldtem mert úgy gondoltam jobb lenne nekem egyedül ezeken a dolgokon átmenni nem akartam őt is lehúzni és tudtam hogy nagyon nehéz lesz pluszban hagyatéki stb amik ilyenkor lenni szoktak. A másik történt bent a munkahelyemen egy incidens. Erről azért nem írtam eddig mert nem akartam h a párom esetleg véletlen elolvassa mert így is nehéz volt nekünk. Volt bent egy srác. Egy éve volt mar kb akkor hogy nyomult rám. Magam alatt voltam és szeretet hiányom volt. A srácnak van barátnője és a barátnőjének gyereke. Az történt hogy csókolóztam a srác-al tömören. Azóta én mar 3x felmondtam ott, egyszer el voltam 6 napot utana 2 hónapot akkor dolgoztam egy uszodában takarító kent. Iszonyatosan kemény volt (az előző blogban bejegyzésben csak újjongtam h végre máshova megyek) és nem ilyen kevés fizetéshez voltam szokva. Akkor megint vissza mentem a tescoba( a srác az uszodában is keresett) akkor megint találkoztunk alig bírtam levakarni mai napig nem tudom h mit akart tőlem szerintem csak szexet. De azt akkor nagyon. Eltelt 2 hónap és megint felmondtam. Felköltöztünk Budára minden más lett sokkal nyugodtabbak lettünk anya meg a sok gond nagyon húzott minket lefelé a kapcsolatunk is jobb lett. Voltam első nap egy kifőzdében. Utáltam. Utána egy albán pékségben ott viszonylag szerettem lenni, kirúgás ott a munkatársam akkor egy órát sírtam annyira megviselt a dolog. Azért írom ezt mert utana kis hîján depressziós lettem (semmi nem jön össze senkit nincs) így teltek a napjaim annak ellenére hogy rá 2 napra már egy másik pékség én dolgoztam. Gyülöltem ott lenni párom is tett rá hogy nekem semmi soha nem jó. Vissza mentem a tescoba A srác már a másik műszakban van. Most jön a húgom karácsonyra én meg itthon fekszem betegen szóval elég nehéz lesz. Kb ennyi most


Manapság.

Mostanában minden más. Össze vesztem bent a főnökömmel ő erre azt.mondta ha ma sem maradok bent akkor adjam le a kulcsaim mondom rendben felmegyek kipakolom a szekrényem és odaadom. EZ ùgy történt hogy nem voltam elötte egy hete dolgozni mert idegbecsípődésem volt... de engem előtte egy hònappal kineveztek bts-es főnöknek ami azt jelenti hogy a füzeteket akik kommisiozzák nekem kell őket irányítani ehhez be kell járni szinte mindig és hát velem történt ez az idegbecsípődéses dolog meg elötte volt egy balesetem amikor neki csapòdtam egy másik komisnak amikor szétzùztam a bordáim. Mentem vissza egy hét mûlva dolgozni mikor az egyik kollégám kérdezte hogy tudtam e hogy elvetták tőlem a fönökséget mondom igen?  És ezt nem tudták velem személyesen kÖzölni.. mire én felháborodtam és kérdezte akkor most ez miatt elveszted a munkád? mire én.. el.. és rá két napra hívott ANNA Néni mivel akkor tudta meg hogy mivolt és próbált rábeszélni hogy maradjak. Mondtam neki maximum órabérbe.. akkor ki kell jelentsen.. hát jelentsen. szombaton történt ez már aznap hívtam pár munkahelyet de senki nem vette fel. A párom végig támogatott ami nagyon jól esett. Hétfön felvette egy takarító cég a telefont kedden elmentem interjúra és szerda óta ott dolgozok. 8órában. kedvesek a munkatársak és a főnök is eddih nagyon jó minden.

 

30.án hagyatéki tárgyalás. aggódok. anyuval vannak gondok. rengeteg

Írok

Eltelt megint 3 hónap így már fél év és drága papa nincs olyan nap vagy óra amikor ne jutnál eszembe. Kevés időt tölthettem el veled de igazából te is tudod hogy ez önzőség! Hiányzol és minden nap érzem azt az űrt a szîvemben és mintha ezer kígyó szorongatná a torkom. Mondd mikor lesz kőnnyebb? Még szükségem lenne rad!!

 

Megint nehéz időszakon megyek át. Felmondtam a munkahelyemen de hat nap után vissza mentem mert anyu nem hagyott élni. A párom is felmondott ő már másik helyen dolgozik. Még jobban a munkába temetkezem. Most csak ennyi mert mindjárt beérek.

...

Jobban vagyok... Rá kellett eszmélnem ,hogy az életem legalább is az (enyém) megy tovább. igzából azért raktam zárójelbe, mert én úgy gondolom, hiszem és érzem, hogy ez nem az én életem. Már nem érzem ezt az én családomnak.. Papa segitett mindig elviselni és túlélni anya kirohanásait meg őrjöngéseit. meggint bele veszek az irásban most hogy van egy kis időm. próbáltam karácsonykor irni. Arról hogy mennyire szar alakok a szüleink.. de véletlen törlődött aztán most ahogy beléptem láttam hogy mégis megvan de már nem is szeretném azt kirakni. Az hogy ilye embere vannak ez nekem csak tanitó jellegü azt hiszem. Gyökeresen az ellentétjük vagyok hála az égnek. nem tudom mit irjak. igyekszem össze szedni magam. eltelt 3 hónap és én még tényleg élek de még sem... csak dolgozok és olvasok meg takaritok. Úgy élek mint (a legtöbb ember) még se úgy mert egy test vagyok.. De tényleg ez már haéadás és büszke vagyok magamra, de tényleg.. volt most egy időszakom. Kibékültem a B-vel szilveszterkor ráirtam hogy buék... és hát elkezdtünk beszélgetni és átmentünk meg stb... és hát megint mindig minden csak róla szólt h neki milyen szar. tényleg sajnálom mert történtek vele is dolgok de egy barátság nem igy müködik. mikor külön voltam a párpommal ő átment hozzá .... ozni ppersze csak beszélgetni :D... és hát én hivom soha nem jön.. mindig a hazugság meg a kifogás... és akkor most irtam neki hétvégén megyek pestre.jöjjön el talizzunk kÖki-ben. elkezdi hát már most a pasija egész héten dolgozik és ezt az egy napott vannak eyütt (mellesleg folyton nekem sirt h mennyire elege van a csávóból ő jobbat akar meg igy meg úgy bánik velee) És h ez van... irom neki persze a kanokhoz egyből mész... erre ő próbál mentegetőzni de zt akarta megbeszélni a párjával h kijönnek kökibe. hát persze. nekem sem kellett több. mérlegeltem magam,ban h miért kezdtem el vele beszélni... és rájöttem. unatkoztam magányos voltam és szivem méllyén reménykedtem hátha egy kicsit változott. nem baj majd egyszer már végleg megtanulom. tegnap nagyon jó volt. 3 órát kergettük a párommal a szivecskés lufikat meg a lufis köcsög ribancot. nem baj mert alá vágtam mert mondtam h egy szenya és nem ad lufit. szerintem eddig volt amúgy munkája. az a lényeg hogy egész nap kerestük mert hoszteszek osztották  a lufikat. és nagy nehezen elkaptuk. elkezdi várj mindárt adok. erre elfutott a másik irányba ahova mi nem mehetünk be. de direkt... m,ert tudta h várjuk. és rá 1 órával találtuk meg megint. és hát megint eltünt. erre oda megyünk a virágoshoz h adjon egy gazat mert kell a lufi. elkezdi ő nem ad a virághoz lufit... az a versenyzőknek van a lufit ingyen osztja a hosztesz mondom neki ember azért jöttünk ide mert nem ad és nem tudjuk elkapni meg flegmázik... elkezdi komolyan mondjuk? remélem ez volt az utolsó napja. nagyon felcseszte az agyam. aztán az én kicsi szerelmem elkapott nekem egy elengedett lufiit. és én nagyon örültem. egész hazafele úton jó kedvem volt. sokatnevettem. neki is meglett egy éves vágyálma. tegnap tényleg őszintén tudtam nevetni :). Még annyi hogy olyan emberek irnak nekem őszintén aranyosan és kérdezik meg hogyvagyok akiktől soha nem is vártam és akiktől meg várnám azok meg magasból sz..nak rám. de ez az élet ez szinte mindenhol igy van. na szerintem röviden ennyi. köszi hogy olvastad.

Nem bírom!

 

Minden nap kirohanása in vannak. Tönkre vagyok lelkileg. Papa elvitt belőlem egy darabot! Teljesen megváltoztam ez a 3 hét alatt. Már fogytam is. Mostanában nem nagyon eszek. Túl vagyunk a temetésen. Most jön majd a házról való zűrős veszekedések időszak. Nem bírom anyuval  is nehéz csak az adósságokat csinálja nekem. A munkahelyen is kizsigerelnek. Nem bírom 5 helyről kapom az ívet párommal is folyton veszekedek. Senki nem ért meg időt sem hagynak hoGy össze rakjam magam. Bár nem is hiszem hogy lenne annyi időm!!! Nem tudok senkinek beszélni erről a mérhetetlen fájdalomtól mert nincsenek szavaim úgy érzem mint ha egy üres test lennék! Nem vagyok önmagam és soha nem is leszek màr! Azt szeretnem hogy büszke legyen azért igyekszem úgy élni hogy "mindenkinek jó legyen?!". Húgomat is elcsaltam a temetésre nehogy később megbànja hogy bem jott el! Anya ott is megcsinálta a fesztivált! Itt hagyott a legfontosabb ember a világon még szükségem van rád :"(!

 

Egy jó dolog történt vagy is kettő az első hogy öcsém befejezi az iskolát. Mert papa ezt szerette volna. A másik hogy újra egymásra talàltunk a rokonokkal papa húgáékra meg a kisebbik fiára a papa húga tiszta papa:)! Kicsit enyhíti a fájdalmam sajnos ő is szív beteg. Ja igen papát Szívinfartus vitte el :"(!! A papa húgának a fiàval szinte minden nap beszélek.

 

Fel ajánlotta a papa húga ha bármi baj van oda mehetünk ilyet évek óta nem is beszéltünk vannak még jó emberek. Papa fia meg végig nevette a temetést. Istenemn kérlek tegyél rendet!!!! :"( NEM BÍROM

Forduló pont az életemben. Minden kezdett jól alakulni előlèptettek. Tegnap anya hívott szokásos hétvége volt szombat kimerülés 30órs fent lét vasárnap pihenős...

 

1 hónapja történt papa remegett nagyon ő sokat ivott.. És sírtam a fürdőszobában a párommal hogy megfog halni dr ő mondta hogy nyugi még sokáig fog élni.  Bementem hozzá megöleltem mondtam papa ugye jól vagy? Mondta persze 10x meg kérdeztem megöltrm megpusziltam. Többet köszönhetek neki mint Anyunak meg apunak együtt véve.

én voltam a kedvenc unoka a pólyába becsúszós. Mind a 3-at szerette mi közelebb álltunk hozzà mint a többi unokàja. Most mindent lefogok írni ami ma történt mert míg élek soha nem felejtem.

 

Reggel 5:20 kor felkeltem előtte nap 2kor aludtam el kicsit fáradt voltam (ez 10.e csak mivel elmúlt 12:00 ezért 11.ének veszi szóval) papa feküdt az ágyban tv-T nézett közben kávét főzött köszöntem neki össze szedtem a ruháim és indulnom is kellett. Egész nap ideg beteg voltam.. Nem tudom az okát veszekedtem a párommal is. Este jövünk haza 9kor tesz le minket a busz és haza sétáltunk. Nagyon kellett pisilnem de láttam papa làbait úgy hogy úgy döntöttem megyek köszönök neki mondom hangosan szia papa de nem reagàlt gondoltam alszik máskor is volt már olyan. Bementem és nézem alszik de nézem mondom a páromnak gyere... Szerintem Meghalt!!! Nézem ő is nézi azt mondja szerinte alszik mondom higgy nekem!!!! Ki küldött a szobából bement megnézi a pulzusát kint várok ismeretlen arc kifejezés.. Meghalt mondd már??? Vissza megy megint le ellenőrzi és már csak ennyit mond sajnálom. Ki ment telefonàlni a mentőknek. Én elkezdtem bőgne mint egy állat a térdére fogytam vagy 5 perc telt el így míg a mentők velem akartak volna beszèlni de képtelen voltam. Bementem a pápához a melkasára tettem a kezem és sírva üvöltözték kérlek kell fel!! Dr már nem fog!! Zokogtam kiért az ügyelet. Meghalt. Megírták a papírokat. Majd nem neki mentem a csajnak mert úgy beszèlet a papáról mint egy darab rongyról. Öcsém os kiakadt reggel jön le. Éjjel rl akart indulni. Papa volt az egyik legfontosabb szemèly az életemben órákig zokogtam és még mindig nem tudom elhinni. Bűntudatom is van mert volt sok vitánk de több jó. Köszönöm Istenem hogy ilyen jó embert ismerhettem. Sajnálatos hog már os elvitteD őt magadhoz :(. Hozd vissza kérlek :'(.. Isten nyugasztaljon drága nagypapa míg élek mibdig a szívem közepében leszel.

 

 

ezek az orvosok ezért nem halad ez az Ország 9kor értem haza 9:30 ra ért ki az ügyet 4órája várom a hullaszállítót. Ők úgy veszik hogy neki már mindegy úgy sem él? Ez durva ami ebben az országban meg ezèrt nem fejlődűnk.

 

a másik nem tudom mi lesz velünk papa háza el van osztva a 3testvér között szóval lehet hogy el kell mennünk de nem érdekel csak papa jöjjön vissza össze omlottam :'( nem bírom.

Egyszerűen nem tudok túllépni a dühömön meg a haragomon. Gyorsan kell írnom mert mindjárt bent vagyok a munkahelyemen. Pénteken előléptetnek :) 1,5éve itt vagypk. Nem fogok sokkal többet keresni de ez egy létra... Anyukámra vagyok dühös megint kórházban van.. Hiába az órákig tartó "hegyi beszédek" nem bírom már. Még ezt az Országot is elszeretném hagyni. Nem tudom mit tegyek sok jó dolog történik de sok rossz is. Öcsém kezd jó irányba menni elvileg Januárban jön ő is ide dolgozni. Nagyon sok gondolat jár a fejemben mostanság aggaszt egy dolog folyton zsibbad a jobb kezem sokszor fel is kelek rá ma egyhuzamban 2órát zsibbadt. Jó sokat terhelem meg ez elég kemény fizikai munka de ez most jött ki lehet elmegyek orvoshoz. Na megyek köszi aki olvassa bye

Egyszerűen muszáj írnom!

Sziasztok. Ismét indítok egy újj blogot ugyanis a régit nem tudom vissza állítani hiàba fecceltem bele elég sok időt. Akit esetleg érdekelne a régi blogom megtekintheti itt:  http://sally-inez.blogspot.com

Ismét eltelt egy szakasz az életemben. Sokat hibáztam sokat tanultam. Első sorban magamnak írom ezt a blogot, hogy vissza tudjak tekinteni milyen voltam ekkor meg akkor... Voltak ismét nagy csalódások és annàl több meglepetések. Sokat csalódok az emberekben amihez a munkahelyem hozzá segít. Több mint egy éve dolgozom a Tesconak. Azt nem írom le melyiknek... És itt eme szent helyen kellett meg ismernem milyen àllszent és undorító lények az emberek(tisztelet a kivételnek) komolyan eltaposnak hogy 5 ft-tal több legyen a zsebükben. Igen ez a remek kifejezés. Mikor tavaly Agusztusban elkezdtem ott dolgozni tisztán emlékszem az első mondtatomra kint a dohànyzóban :" nem is olyan rossz ez a hely... Voltam màr rosszabb helyen is..." Persze sokan ki is nevettek amit ott akkor nem tudtam mire vélni persze ma már én nevetem ki aki ugyan ezt mondja... A sors fintora. Persze köszönhetek is dolgokat a helynek pl:lefogytam 30kg-t ennek nagyon örülök. És a màsik sikerült "felnőnöm". A sok emberben való csalódás felnyitotta a szemem hogy álom világban élek. Igazán attól nől fel szerintem az ember mikor önálló lesz. Elmegy dolgozni bemegy a boltba és rájön ma sem fog kitartani a pénzem a hónapra hiába gürizik egész nap hiába van fent 24órából 16ot. Igazságtalan az élet de kimondta hogy könnyű lesz??? De jó lenne gyereknek lenni megint és úgy is maradni. Nem csak a pénz növeszti meg az emebert. A sok felelősség. De sajnos azt kell mondjam ezt a világot már pedig a pénz motiválja. Hiszen a barátból nem tudok kenyeret venni a boltban :D... És hogy legyen pénzem nincs időm barátokra. És hiába nincs időm hiába nincs életem még sincs pénzem ugye milyen vicces? Végtére is nem panaszkodhatok mert mindenem megvan. Soha nem voltam telhetetlen és nagyra vágyó. Mindigy igyekszek mindennek örülni. Még azt is megmerném kockáztatni hogy végtére is optimista vagyok. Van egy párom akire mindig számíthatok aki bebizonyította hogy bízhatok benne. (6éve) kissebb nagyobb megszakítással aminek szerencsére nem volt köze a bizalomhoz. Mi tipikusan kis dolgokat fújunk fel... Minden szakítás felesleges volt és mégsem. Mindből tanultunk és mindegyik után rájöttünk mennyire fontosak vagyunk egymásnak. Amikor külön voltunk nekem voltak mások.. Általában csak kalandok hisz tudtam hogy őt szeretem de voltak szükségleteim amik testi jellegűek voltak általában.. Meg hát alapjáva véve az ember "társas lény" na ezt én nem így fogom fel... Egyedül és boldogulok és nem fogok magam mellé kötni azért egy emebert mert nekem huh de kell beszélnem a problémáimról.. Persze sok embert megbántottam mivel senkit sem szerettem de szánalomból(na adok még egy esélyt) de tudtam hogy nem és végül is ebből a szempontbólnönző voltam mert elvettem ami nekem kellett de cserébe nem adtam semmit sem. Vannak akik vissza sírnak. Vannak akik gyűlőlnek. Ez szerintem mindenkivel így van. Hazudtam már én is sokszor hogy "szeretlek". Nem szoktam alapjáva véve hazudni csak kegyesen.. Röviden ennyi.. Úgy érzem felnőttem és tisztában vagyok a hibáimmal de megtanultam elfogadni magam. Igyekszem 1-2 dolgon változtatni de ez vagyok.